Shon itt volt. Mikor kirohantam egy kicsit megbotlottam a lépcsőnél, de szerencsére nem estem el. Ha jól láttam nagyon jól szórakozott ezen.
- Szia.. – üdvözölt vidáman
- Szia.
- Végre péntek- mondtam
- Nagyon jó, el is felejtettem.
Hirtelen elment a kedve mindentől.
- Mi a baj?- kérdeztem
- Van egy lány, aki már egy ideje tetszik nekem, de nem volt alkalmam beszélni vele.
- Na és ki az? – tudakoltam.
- Majd megtudod. J
Elindultunk, öt perc múlva már a sulinál voltunk, nagyon gyorsan vezetett.
Beértünk a suliba, mindenki minket nézett, valakinek még a szája is tátva maradt. Az első órám mint mindig biológia volt. Ez volt az utolsó nap mert péntek volt. Elkéstünk az óráról. Nem vettük észre hogy már elkezdődött az óra.
- Köszönjük, hogy megtisztelnek minket a jelenlétükkel, Miss Meyer, és Mr. Owen. – mondta Mr. Stell.
Elpirultam és a helyemre siettem.
Vége lett az órának. Ma nem sokat beszélgettem Shonnal. Zenét halgattam egész nap.
Ebédnél egyedül voltam mert Shon most nem jött és Mike sem. Allig vártam hogy vége legyen a napnak.
Végre vége lett. Allig vártam hogy haza mennyek . Ahogy hazaértem minden kötelességem megcsináltam és elmentem aludni.
Másnap délután kettőkor csengettek, kinéztem az ablakon és egy fekete wolwó állt az utca szélén. Megörültem hogy Shon itt van, de mit keres itt?
Apa kiváncsian állt mögöttem és nézte hogy minek örülök annyira.
- Ez ki? - kiváncsiskodott
- Ő Shon, de nem tudom mit keres itt.
- Kimegyek hozzá- mondtam
Amikor kiléptem egy csokor virágot vett ki a háta mögül. Nagyon meglepődtem.
- Ugye emlékszel mit mondtam a kocsiba? - kérdezte
- Igen, emlékszem.
- Akkor aznap azér mentem el mert nem akartam hogy aznap megtudd. Tessék ezt neked hoztam, és átnyujtotta a virágot.
- Ó, köszönöm, nagyon szép.- És egy puszit nyomtam az arcára.
- Bejössz? – kérdeztem
- Ha nem baj, akkor igen. - mondta szerénykedve
Bementünk és elkiabátam maga hogy:
- Apa gyere be kell mutatnom valakit!
De rosszul tettem mert apa itt állt mellettem és belekiabáltam a fülébe.
- Upszi, ne haragudj. Ő Shon Owen.
- Shon, ő az apán Herry Meyer.
- Üdvözlöm MR. Meyer.
- Hello Shon.
Egy két percig kinos csend volt de aztán Shon megszólalt.
- El szeretném vinni Emilyt magamhoz hétvégére ha nem gon, vigyázok rá.
- Egész hétvégére?? Hát nem is tudom, Emilyt kérdezd már nagykorú.
- Eljössz hozzá?- kérdezte tőlem kiváncsian
- Maximum úgy hogy ma visszahozol nem szeretek máshol aludni, meg igazából annyira nem is ismerlek, ugye nem gond?
- Nem bajd dehogyis, csak induljunk. – mosolygott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése