Fáj még a szó, fájnak, a percek, az évek a szívemet nyomja, mikor a múltba nézek, Könnyeim hullnak, a párnára borulvaSírok egy végtelen könyvet lapozva.Tudom már elmúlt, vége a szépnek,Szépen lassan eltűnnek az képek,Sebeim maradnak, nyitva a világnak,Példát mutatva, gátat szabvaHibáknak. / Children Of Distance/
Elindultunk. Messze laktak az erdőn túl, de megérte az utazás.Nagyon szép házuk volt, nem is gondoltam volna. A kocsiba elmesélt mindent a családjáról, apja milliomos, anyja rendőr, van egy húga meg egy nővére és két báttyá.Apját Josh-nak hívják, anyját Rose- nak, tesóit: Nikky, Lucy, Erick és Robert.Amint beértünk megcsapta az orromat a finom sült csirke illata, majdnem éhen haltam, de nem akartam mondani Shon nak mert pofátlanak tartottam. Nem azért mentem vendégségbe hogy egyböl leüljek enni.Szülei egyböl kijöttek a nappaliba mikor meghallották az ajtócsapódást.- Sziasztok-köszönt Shon. - Jó napot.- köszöntem én is kicsit félősen.- Hátte kit hoztál Shon?- kérdezte Josh (apja Shon nak)- Ja, igen, apa, anya ő itt Emily Meyer.- Á hogy te vagy az, nagyon örülünk, Shon nem tud másról beszélni csak rólad.Elpirultam. Ránéztem Shonra ugyanígy volt ő is. - Tényleg? - kérdeztem remegő hanggal.- Hahaha-, nevettek mind a hárman.- Josh vagyok, üdvözöllek.- mutatkozott be az édesapja.- Én meg Rose, örülök, hogy végre találkoztunk.- Nyugodtan tegezhetsz minket. - mondta Josh- Na, gyertek, ahogy hallom épp jókor jöttetek, mert kész a kaja.Hú, na, végre majdnem összeestem az éhségtől. Sajnos nem volt annyi bennem hogy otthon reggelizek.Nagyon szép volt a konyha is. - Ma csak négyen leszünk, tesóid elmentek itthonról. - mondta Rose.Szép csendben ettünk. Mikor végeztünk elmentem segíteni Roseak a konyhába, mert ha vendégül látnak, akkor segítek utána.Rose mindent tudni akart rólam.Honnan jöttem, hány éves vagyok, miért maradtam apámnál meg hasonlók. - Igazából Magyarországon születtem. Apa ott ismerte meg anyát. Öt éves koromig volt rendes lettem olyan apa- anya-lánya szitu. Azt anyámnak elege lett mindenből, hogy apa sosincs otthon és elköltöztünk. Vagyis mi maradtunk apa cuccai lettek elcsomagolva.- adtam ki magamból mindent.
- Én is így jártam, de nekem a születésemnél váltak el. Anyám meghalt, apám meg kitudja, hol van.- mondta Rose.Elmosogattam, Rose pakolt. Mikor végeztünk kimentünk Shonékhoz. Az udvarukba állt egy jókora nagy medence. Shon épp lubickolt, mutatta hogy én is mennyek be de nem akartam nem volt fürdőruhám. Pechemre Rose látta és elhívott, hogy kapok egy fürdőruhát, mert neki van olyan, amit még nem hordott. Kimentünk, fürödtünk egy jót. Ezzel el is fáradtam.Amikor befejeztük a „strandolást” be fáradtan huppantunk le a kanapéra majd elfeküdtünk.Ma Shonnal nagyon jol elvoltunk.Kértem nyolc óra felé hogy vigyen haza, haza vitt. Kicsit még beszélgettünk és megtörtént aminek meg kell! Shon megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése