Nagyon meglepődtem, de nem mondtam semmit. Kicsit még ültünk csöndben és néztem a csillagokat, de nem szólalt meg egyikünk se. Hirtelen megcsörrent a telefonom, apa volt az.
- Én most megyek, fordultam oda Shon- hoz, aki még mindig engem figyelt.
- Rendben, menny csak, de még látlak hétvégén?- kérdezte.
- Igen itthon leszek.- mondtam.
- Akkor jó.-mondta és odahúzott magához. Nagyon jó illata volt.
- Na, most már tényleg mennem kell. - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.
Kiszálltam a kocsiból és bementem. Nagyon jól éreztem magam, apa ezt észre is vette, de nem fűzött hozzá mást csak hogy:
- Jól érezted magad látom, na, jó éjt. – mondta
- Jó éjt.
Gyorsan felsiettem a szobámba és előhalásztam a pizsamám és elmentem fürödni és fogat mosni. Hamar elaludtam mer nagyon fáradt voltam.
Hangos zajra keltem fel reggel. Lesántikáltam a lépcsőn és látom, hogy apa ügyködik a reggelivel. Visszamentem a szobámba a tiszta ruháimért és elmentem mosakodni.
Épp időben értem le a konyhába, mert majdnem leesett az asztalról a tányér.
- Hu, ez meleg helyzet volt. –mondtam nevetve.
- Szerencse hogy itt vagy. - mondta apa.
- Mit csináltál reggelire? -kérdeztem.
- Sajtos, szalámis vajas kenyér. -mondta büszkén.
Apa a kevés ideje miatt nem szokott főzni, ez megszokott volt tőle, hogy ilyet reggelizik.
Megreggeliztünk, csendben, de gyorsan.
- Na, add a tányérod. - mondtam apának.
Elmosogattam mindent, amit találtam, el is raktam. Apa elment dolgozni.
Felsöpörtem a konyhát, a lépcsőt, a szobám.
A fürdőt hagytam utoljára mert, ahogy néztem ott sok minden volt.
Nekiálltam a mosásnak, amíg mosott a mosógép addig felsöpörtem, felmostam.
Úgy tizenegy óra fele lettem készen lettem. Nem pihentem mert nem akartam. Lementem főzni.
Finom szezámmagos csirkét készítettem, rizzsel. A csirkékkel egy ideig bajlódtam, de megcsináltam. Amint készen lettem csengettek.
Reméltem Shon az és jól tippeltem. Annyira örültem, hogy láthatom, hogy szinte a nyakába ugortam. Felnevetett.
- Gyere be! –mondtam
- Mit csináltál ma?- kérdezte
- Takarítottam, főztem, gyere enni. Éhes vagy?
- Mint a farkas. :D
Bementünk, előbb elmentünk enni, mert igazából én is éhes voltam nem csak Shon.
Beszélgettünk, elmondta mit érez irántam. Nagyon aranyos volt. Hallgattam egy darabig, mindent kiadott a szívéből. Elmondta, hogy nyáron mikor megérkeztem akkor meglátott és belém szeretett. Én igazából nem mondtam semmit csak hallgattam. Megkérdezte azt is hogy megbántam e a csókot, meg szimpatikus e a családja. Annyit kérdezősködött, hogy nem tudtam rá válaszolni. Persze a csókot nem bántam meg és a családja nagyon szimpatikus volt. Annak meg nagyon örültem, hogy nyáron megtetszettem neki.
Az ebéd további részét csendben ettük meg. Shon végig engem nézett.
- Hú, ez nagyon finom volt. - mondta mosolyogva.
- Köszi, sokat is ügyködtem rajta. Nézünk valami filmet?- kérdeztem
- Mid van?
- Ő, várj, megnézem.
Tíz perc múlva lenn is voltam.
- Van nekem olyan filmem hogy: Testcsere, Sejtcserés támadás, Angyalok Városa, meg hasonló.
- Nézzük, amit te szeretnél. - ajánlotta fel.
- Akkor nézzük mindet. - nevettem fel
Shon hirtelen fel állt a székről és elém állt, nagyon gyorsan mozdult meg ezért megijedtem és felborultam a székkel. Elnevettük magunkat, segített felkelni. Magához húzott és átölelt.
Beszívtam a bőre illatát, elmosolyogtam. Shon megnézte a kezem, hogy nem e ütötte e meg magam. Annyira, de annyira szerettem volna hozzábújni és újra átölelni.
- Nem megyünk filmet nézni?- kíváncsiskodtam.
- De, mennyünk.
Felmentünk a szobámba. Shon újra magához húzott és végre már másodszorra megcsókolt. Hosszan, szenvedélyesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése