-->

2014. július 10., csütörtök

Sorsfordító

- Rendben, gyere el hozzánk és majd megkapod a kocsim.
            - Azért mondom, e egyedül gyere, mert ha nem apádnak annyi.
Megdöbbentem, nem ismertem anyámra rá. Soha nem volt ilyen.
Rendőrök is hallották.
            - Miss. Meyer, azonnal jöjjön az őrsre. –adták a parancsot.
- Máris megyek.
Tíz perc múlva benn is voltam.
-          Maga elviszi az autót mi meg messziröl követjük.
-          Értem.
Elindultam. Gyorsan hazaértem. Megdöbbentem mikor befordultam a konyhára. Apa a székhez kötve anyám meg egy pisztollyal a kezébe ált a mosogatónál.
-          Apa! –kiáltottam el magam.
-          Em. menny innen.
-          Neem, mi a csuda van itt. Ki ez a nő?
-          Az anyád vagyok és nem tűröm el hogy így beszélj velem! Megkeserítetted az életemet amikor megszülettél. Apád kedvéért szültelek meg, én nem akartalak. Nem váltunk volna el, de te közbejöttél kezdtelek unni. És most végzek azokkal akit szeretsz!
-          MI??!!?? Erick nekem nem jelentett semmit! Mégis meghalt! A születésemre vissza térve, eddig is utátalak, egy arrogáns ……. Vagy semmi más.







APA SZEMSZÖGE

Ilyen kemény lányom van nekem. Csak bánom, hogy múltkor beengedtem a nőt a házamba.
Ha jól hallottam valaki leparkolt a háznál. Kinéztem az ablakon és rendőröket leltem mindenhol. Nem csodálkoztam, gondolom meg lett szervezve az egész. A lányom a csali. De most nem érdekelt csak csukják már le.
Halkan nyikorgott az ajtó. Szerencse hogy nem hallották mert itt kiabáltak mellettem. Már láttam az első rendőrt. A bilincs már a kezébe volt, a szájához emelte a kezét ezzel mutatva hogy maradjak csendben.
Gyors, hirtelen mozdulattal a bilincs csattant a kezén.
-          Mi a. –akadt meg a szó a torkán.
-          Jogában áll halgatni, de amit mond az felhasználható maga ellen a bíróságon.
-          MI??????
-          Ki árult be?
-          ÉN! Én mondtam hogy a te kocsid volt én montam minden, össze vagyok kötve a rendörséggel. –kiáltot fel Emily
-          Te álszent taknyos, mit képzelsz?





Emily:

Egy hét telt el az incidens óta. Shont már kiengették. Még rossz börbe volt, de nem annyira.
Egy hete nem vagyok képes összeszedni magm. Ebbe benne van a családi történet, Erick halála, Shon balesete. Ezen a héten még nem kell suliba menni.
Shont mindennap látom, elmegyek hozzájuk. Ros nagyon örül nekem mint mindig. Shon az nem kérdés. Segitettem főzni, takaritani meg hasonlók. Shonnal csak délután tudtam lenni.
Már hazafelé tartottam.
Apa már aludt, gyorsan elmentem fürdeni és aludni.
Egész jól aludtam. Ráadásul Shonról álmodtam.
Sajnos holnap suli az utolsó hét és vizsga.




GYORSAN ELTELT AZ EGY HÉT, A VIZSGÁK IS BEFEJEZŐDTEK.
Shon is meg én is ötössel átmentünk.
Ma nállam aludhatott. Vége megint áölelhettem és csókólhattam.
Mindenn nap hivott Jessika. Jó volt vele beszélni. Ma elmentem vele vásárolni.
Tegnap Shon bejelentette hogy elköltözik othonro és keres magának még messzebb egy házat. De azt mondta ezt egy feltétellel, ha vele megyek és az övé leszek örökre.
Beleegyesztem a költözködésbe. Apának megigértem hogy fogom látoatni. Hagytam neki recepteket hogy ne hajjon éhen mert nem volt az a kimondott konyhatündér.



EGY HÓNAPPAL KÉSÖBB
-          Gyönyörű ez a ház. –kiáltotta el magát apa mikor meglátogatott egyszer.
-          Köszi apa.
-          Shon?
-          Városba van.
-          Oké, ma elmegyek horgászni gondoltam van neki kedve.
-          Nem hiszem majd máskor, szia apa.
-          Szia. –mosolygott.


Shonnal már több mint fél éve vagyunk együtt. Közeledett az 1 év.
Egyik nap egy rendezvényre voltunk hivatalosak.
Nagyon szép hely volt. Fél óra mulva már nagyon elfáradt a lábam le kellet üljek.
Hirtelen valaki csengetett a poharával.
-          A figyelmüket kérem. – mondta Shon
-          Ma egy bejelentést akarok közölni.
-          George veszed a kamerára?
-          Igen.
Odajött elém és letérdelt.
-          Emily, te vagy nekem mindenem soha nem akarlak elveszíteni és tőlled akarok még gyereket is. Aznap mikor mondtad reménykettem hogy terhes vagy de sajnos nem. Na de ne beszéljek annyit.
-          LESZEL A FELESÉGEM? <3
Nem lepődtem meg, már gondltam mikor letérdelt.
-          EZ KÉRDÉS VOLT? MÉG SZÉP HOGY IGEEEEEEN J

Megcsókoltuk egymást és egymás nyakába borultunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése