- Ma arra ébredtem, hogy várj nem is. Gondolkodtam, hogy mikor jött meg utoljára, és az a szülinapom előtti hét volt. Na, azt hittem, hogy terhes vagyok azért mentem el. De nem vagyok az.
Csörgött Shon telefonja.
- Igen? Szia, Anya. Mennyek haza? De minek? Jó rendben 20 perc és otthon vagyok. Szia.
- Emily, el kell menyek. Maradnék, de anya azt mondta, hogy sürgős.
- Rendben, de majd hívj.
Kikísértem az ajtóig és elbúcsúztunk.
Hosszas csókolózás után elment.
Amint elhajtott a kocsijával bementem a házba. A ház üres lett, a szoba óriási, és nyomasztó.
Egyedül voltam, apa dolgozott és most Shon is elment.
Egy óra múlva hívott egy privát szám.
- Emily?
- Igen, kivel beszélek?
- Mike vagyok, beszélnünk kell most.
- Ne haragudj, most nem érek rá.- és letettem a telefont.
Két percre rá megint csörgött, de most Rose volt, Shon anyja.
- Emily, Shon már elindult tőled?
- Már egy órája elment, miért nincs otthon?
- Nincs ezért hívlak, a telefonját se veszi fel. Aggódom.
- Nálam nincs. Megpróbálom felhívni.
- Rendben, remélem, neked felveszi.
- Én is, addig is, szia.
- Szia.
Hívtam Shont de nem vette fel. Hívtam aput, megkérdeztem, hogy nem e látta.
Sajnos nem mondott semmit. Nem látta.
Na, akkor már felöltöztem és elmentem a kocsimhoz.
Már a város szélén jártam mikor megláttam.
A kocsija felborulva, a rendőrök és a mentők körülötte. Láttam egy másik autót is. Ha jól emlékszem az Erick kocsija volt. Gyorsan kiszálltam és odarohantam. Megláttam egy mentőst, aki írogatott valamit. Oda mentem hozzá.
- Elnézést, mi történt? - kérdeztem majdnem sírva.
- Jó napot, gondolom ÖN Miss. Meyer.
- Igen az vagyok.
- Nos, karambol történt! Egy Shon nevezetű fiatalember meg egy Erick nevű karambolozott. Sajnos Erick az életét vesztette. A másik fiatalember, ő kevésbé súlyosan megsérült. Most szállítják be a kórházba.
- Édesapja említette, hogy maga barátja Shon.
- Igen.
- A vizsgálatok alapján a keze tört el és a fején láttunk sérüléseket. Több információval nem tudok szolgálni, mert én se tudok semmit. Mennyen oda egy rendőrhöz talán a balesttel, kapcsolattal tud magának mondani valamit.
- Értem köszönöm.
Odamentem a rendőrhöz.
- Elnézést, de mi történt?
- Hármas karambol volt a szemtanuk szerint. A harmadik kocsival elhajtottak. Őt most körözzük. Talán felismeri ezt az autót.
Mutatott egy világoskék autót. Megdöbbentem, hiszen ez anyám autója.
- Igen felismerem, anyám autója, de én úgy tudtam ö hazament Magyarországra.
- Be tudna velünk jönni az Örsre?
- Persze.
El is indultunk, hála istennek a kocsimmal mehettem.
Fél óra és már ki is jöhettem. Próbáltuk anyámat hívni, de kinyomta.
A rendőrséget is kinyomta. Privát számról is próbáltuk azt se vette fel.
Így kijelentette a rendőrkapitány, hogy országosan körözik.
Már a kórház felé vezető úton mentem. Útközben felhívtam Rost és elmondtam neki mindent. Gyorsan ideértek. Láttam Jessikát is. Odamentem hozzá.
- Őszinte részvétem. –mondtam csendben
- Köszi, Shon hogy van?
- Nem tudom, most megyek be.
- Menny csak.
Bementem, megkérdeztem a recepción, hogy merre találom.
- Jobra az első folyosó, de még az orvosok vele vannak, nem tud bemenni.
- Rendben, Apám még dolgozik?
- Igen, ő majd 3 óra múlva jön ki egy műtőből.
- Értem, köszönöm.
Leültem a korterem előtt és vártam. Kijött az egyik orvos.
- Doktor Úr. Meg tudja mondani, hogy, van?
- Javult az állapota, de nem sokat. Még alszik, de bemehet hozzá.
- Köszönöm.
Halkan kinyitottam az ajtót és bementem. Csendben leültem az ágy mellett lévő székre és csak néztem. Két óra múlva már otthon voltam. Főztem apának és elmentem a szobámba.
Felhívtam Jessikát hogy megkérdezzem, tudok e bármiben is segíteni. Nem mondott semmit. Átmentem hozzá. Vigasztaltam, beszélgettünk. Csörgött a telefonom.
Nagyon ideges lettem, mert anya hívott.
Azt el is felejtettem, hogy a rendőröknek mondtam, hogy ha hív akkor kövessék le a telefonom és hallgassák ki a beszélgetést.
Gyorsan felvette.
- Halló!
- Szia, Emily. Kölcsönkérném a kocsidat.
- Minek? –háborodtam fel.
- Mert az enyém szerelőmnél van.
- Te nem Magyarországon vagy?!
- Nem, nem is voltam ott soha.
- Mit tettél te álszent banya.
- Én? Én semmit csak tettem róla hogy ne legyen szép az életed.
A rendőrségtől kaptam egy kis fülbe mit tudom én mit és ezen keresztül tudtunk kommunikálni. Azt mondták, hogy adjam oda a kocsit és így el tudják fogni.
- Rendben, gyere el hozzánk és majd megkapod a kocsim.
- Azért mondom, e egyedül gyere, mert ha nem apádnak annyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése