Mentünk és mentünk. Elmentünk a parkig ott leütünk a fűre és elfeküdtünk.
Shon elkezdett csikálni, nagyon csikis vagyok ezt nem mondtam neki. A hosszú forró csókkal fejeztük be.
Másnap kora reggel apa nem ment dolgozni. Mivel ma hétfő van ezért suliba kellet mennem.
Ezt a napot végig szenvedtem. A többiek csak velem voltak elfoglalva hogy milyen Shonnal járni, persze nagyon idegesített. A következő nem jo dolog az volt hogy irtunk angolból dolgozatot és nem nagyon sikerült. Azt már meg se említem hogy anya otthon nagyon idegesített reggel. Kedd reggel nyomott hangulat borult a házra. De mikor elindultam valami kis reménykedésfélét éreztem, hátha jön Shon iskolába. Reméltem hogy felhív vagy valami de nem. Nagy meglepetésemre ott várt a sulinál.
- Szia……..- morogtam durcásan és megcsókoltam.
- Mi a baj? – kérdezte.
- Semmi, de mint mindig anyám felbaszta a fejemet.
- Hmmmm…. –morogta
Elindultunk. Unalmas egy nap volt, alig vártam a BALLAGÁST. Mivel már ballagtam. Azaz végzős voltam, a többi osztályt Magyarországon végeztem el.
A szerdai nap már kicsit jobb volt mint az első kettő. Aznap zenét hallgattam.
A kedvenc zeném amit még otthon is elhalhattam : Nem más mint Horvát Tamás Raul és Deniz: Őszinte vallomás volt.
Ma Shon nagyon rendes volt, de mindig az amúgy. Minden nap elmondja hogy nagyon szeret és soha nem akar elveszíteni.
Csütörtökön tesivel kezdtem a napot.
- Jössz Emily? –kiabált oda nekem Jessika.
- Ahha…- morogtam durcásan, majd körbenéztem a teremben.
A labdát épp hozták ki a szertárból. Mike és Erick rugdosta. Jessikával mi behúztuk magunkat egy kis sarokba. Öt percre rá jött a tanár hogy ha már nem csinálunk semmit akkor mennyünk rendbe rakni a szertárat.
Épp két fiú jött ki a szertárból. Mi bementünk és rendet raktunk.
Épp vége lett az órának, nekünk kellet a labdákat visszarakni meg Mike nak.
Volt egy labda amit a fiuk nem raktak vissza. Avval labdáztak szünetbe. Komolyan mint az óvodások.
A következő angol óra volt. Mindenkinek nagyon jó kedve volt.
Kiabáltak, zenét hallgattak dobálóztak a labdával meg hasonló.
- Mi van itt?! -toppant be a tanárnő.
- Semmi, semmi.- rohant mindenki a helyére.
- Hát akkor!- csapta össze a kezeit miután lepakolt az asztalra. Hetest kérem jelenteni. És dolgozatot írun.
Már megin irunk, már megin nem lesz jó. Na majd megprobálom.
Még azon az órán kijavitotta. Nem lett rossz a dolgozatom, négyes lett.
Sok idő múlva már mentem a kocsim felé.
És akkor láttam meg mit művel Shon.
Nagyon szarul esett, egy csajjal flörtölt, és nem a huga vagy a növére volt. Őket ismerem. Néztem őket egy darabig. Jessika akkor ért oda hozzám mikor már indulni akartam.
- Az nem Shon? A rohadék. –kiabálta
Akkor idefordult. Ránéztem ő is rám de nem mondtam semmit hanem sirva elrohantam.
Másnap nem mentem suliba. Se hétfőn se kedden. Szerdán muszáj volt.
Jessika már várt hogy nem legyek egyedül. Shon is ott volt de nem érdekelt. Ebbe a pár nappa kihevertem. Még fájt de nem tudtam mit tenni.
Egész jo kedvem volt ma Jessikával. Ma minden hülyeségbe be tudott rángatni.
Shon párszor próbálkozott de nem érdekelt. Páran kérdezték biológián hogy mi van köztünk meg hogy szeretem e még. Szeretni szerettem. Bioszon is cseréltem egy helyet. Jó messze Shontol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése