A békülés

Shon párszor próbálkozott de nem érdekelt. Páran kérdezték biológián hogy mi van köztünk meg hogy szeretem e még. Szeretni szerettem. Bioszon is cseréltem egy helyet. Jó messze Shontol. Soha nem hittem volna, hogy eljutok idáig. Összeszorítom az öklömet, hullanak a könnyeim.Talán ha ordítanék, széttépnék valamit, vagy a földhöz verdesném magam, az segítene.De még se. Nem értem miért?Hisz sok ember szerint a fájdalom elmúlik.Mennyi fájdalmat okoztam akarva és akaratlanul másoknak csak azért, mert nem tudtam megbirkózni a sajátommal? Szerettem Shont de más lánnyal csókolózott mit tehettem? El kell felejtenem. Talán megtudok neki bocsátani de nem is tudom, nem megy. Apa nem tudott semmit nem is kell neki. Ne legyen kiakadva meg " Én megmondtam" kifejezésű arca.Szeretem és kész, majd ha lesz a annyi benne és bocsánatot kér akkor megbocsájtok neki.
Másnap reggel korán keltem fel. Előbb bementem Jessikához.
- Szia, zárva van az ajtó. ..!-mondta
-Hogy v agy? -kérdezte
-Csak nézz rám!-suttogtam. Ronda vagyok és nem kellek senkinek. Akit szeretek még az is eldob.
-Csoda szép vagy, és nem kell senkivel foglalkoznod. Majd visszajön ha megnormálosodik-mosolygott.
-Tükrözik rólam, hogy nem élek.
 Az egyik nap olyan volt, mint a másik. Néha érzem, hogy vannak kikért élnem, hogy biztonságban vagyok de aztán rájövök, hogy teljesen magamra maradtam.Azt hiszem ez egy szánalmas dolog!-elhalkultam.
- Na mennyünk már kinyitották, meg fagyok.-t mondta dideregve.
- Jól van, induljunk.
Bementünk, felmentünk a fizika teremhez mert ott lesz az első óránk.
Már már kezdtünk sokan lenni mikor bejelentették hogy a héten meg jövő héten nem lesz suli mert felújítás van. Nagyon örültem. Jessikával elmentünk egy kínai étterembe. Ezután mentünk sétálni. Nagyon de nagyon hideg volt de azért jól esett egy kis séta. Sajnos találkoztunk Shonnal.
- Sziasztok! -mondta csendben
- Emily beszélhetnénk?
-Nem nem akarok veled beszélni, menny ahoz a picsához akivel csókolóztál. Hagy engem békén létszíves.
- De én szeretlek. Tudom nagy hülyeséget csináltam és nem hozhatom rendbe és nagyon örülnék ha megbocsájtanál de nem lepődnék meg ha elküldenél és nem is akarnál látni de én akkor is szeretlek és nem tudlak kiverni a fejemből.
- Nem tudok erre mit mondani, gondolkodni kellet volna mielőtt cselekszel.
Ha én csináltam volna ezt akkor nem tudok   a szemedbe nézni és mondani hogy szeretlek.
Még meggondolom mert az az igazság hogy amióta itt vagyok téged nem tudlak kiverni a fejemből.
- Holnapig gondolkodom. Szia.
- Ezek után megbocsájtasz neki?! -háborodott fel Jessika.
- Igen mert szeretem, de most ne beszéljünk erről légyszíves.
- Rendben mennyünk haza. Rettentően hideg van. -mondta
- Mennyünk, éhes is vagyok.
Már mikor otthon voltam apa azzal fogadott hogy anya végre elköltözött és jött valami 80 levelem. Örültem hogy anya elment. Arra viszont kíváncsi voltam ki küldött NEKEM üzenetet. Kibontottam a szobámba őket, amúgy csak 15 levelem jött. Mindegyik Shontol.
Nagyon aranyosakat irt bele. Virágot is kaptam épp a kedvencemet.
Piros valamivel felírta egy lapra hogy nagyon szeret és nem akar elveszíteni. Később rájöttem mivel írta rá. A VÉRÉVEL..
Nagyon meghatott. Felmentem facebookra és szerencsém volt Shon fenn volt, így írtam neki.
-SZIA GYERE EL HOZZÁM!!!!!!!!!!
-Indulok
Gyors volt a válasz. Tíz perc múlva már itt is volt. Csengetett. Hagytam hogy apa nyissa ki az ajtót.
- Kicsim!! Itt van Shon.
- Jöjjön fel. -kiabáltam le
Gyors léptekkel feljött. Nagyon jól nézett ki, nem tudok rá haragudni.
- Szia. -mondta halkan
- Szia Shon, gyere ülj le.
- Gondolkodtál? Nem akarlak elveszíteni.
- Fogd be, nem tudlak kiverni a fejemből, nagyon hiányzol. Akkor bocsájtok meg neked ha elmondod ki az a csaj.
- A Nikky volt, de ö mászott rám.
- Nem kell hazudni. Ennyi elég volt nekem. Nem szeretném ha hazudnál, megcsalnál satöbbi, satöbbi. SZERETLEK TE BUNKÓÓÓÓ. :*
Odafutottam hozzá és megcsókoltam. Úgy hogy már alig kapott levegőt.
Annyira megörült hogy elsírta magát nagyon megsajnáltam.
- Most meg mi a bajod?
- Semmi, csak azt hittem nem fogsz megbocsájtani.
Mosolyogtam csak. Ledőltünk az ágyra és beszélgettünk.