Csendben bementünk a konyhába. Merítettem mind a kettőjüknek.
- Na, mit akartál mondani?
- Hát ugye tegnap Shon itt volt, emlékszel?
- Igen, miért?
- Hát le, lefeküdtem vele.
Nagyot nézett mind a kettő.
- Nem értem mit kell nézni elmúltam 18 és szeretem Shont.
- Nekem mindegy mit csinálsz, de mégis mikor történt? –kérdezte apa
- Hát szülinapomon, este, de lényegtelen, mert szeretem és bármi történjen nem fog megváltozni a véleményem. Na, felmentem.
Nagyon mérges voltam apára egy, azért mert beengedte anyát és lehet, hogy kibékülnek és én azt nem szeretném, kettő hogy nem érdekli, hogy mit mondok neki.
Gyorsan elmentem fürödni, mikor késszen voltam anya várt rám, hogy jöjjek már ki.
- Nyugodj, meg nem fogok sokáig maradni, nem akarom „tönkre” tenni az életedet- mondta mérgesen.
- Rendben, joéjt. –vágtam rá
Azért haragszom anyámra, mert a legutolsó üzimre nem valami szépen válaszolt, sőt lehet mondani, hogy nem is érdeklem. Na de lesz ez még így se.
Megnéztem a facebookomat.
Elmentem aludni, mert nagyon fáradt voltam.
Reggel korán keltem, mert segítettem apunak meg valami ünnepély lesz és ki kellet magam szépítenem.
Gyorsan késszen lettem ma a saját kocsimmal mentem suliba, mert Shon ma nem jött.
Első órám fizikavolt. Jessikával egyszerre estünk be az ajtón, és sűrű bocsánatkérés közepette a helyünkre siettünk. Miután elhelyezkedtünk a tanári asztal előtt, még izgatottan súgtam valamit Jessikának.
- Ömm… Miss. Meyer. –szólalt meg az előttem álló tanár.
- Igen, tanár Úr?
- Mi van a kedves barátjává, Mikeal? –kíváncsiskodott
- Hát Mike nem a barátom és nem tudom, mi van vele. – feleltem
- Jó rendben, vegyék elő a füzetüket amugyis késtek 5 percet.
Nem mondtunk semmit csak elővettük a füzetem meg a tolltartót.
Fél óra múlva ki is csengettek. Gyors léptekkel haladtunk Jessikával mert az ebédlőbe mentünk.
Éreztem, hogy valaki jön utánunk, de nem szenteltünk neki nagyobb jelentőséget.
Egészen addig, amíg az a személy meg nem fogta a karomat és magához nem rántott.
- Hát ezt nem hiszem el!!!!- motyogtam halkan.
- Igen? És ezt? – tette fel a kérdést és választ se várva megcsókolt. Meglepődtem néztem fel és nagyon megörültem, mert Shon volt az.
- Shooon!- kiabáltam el magam és magamhoz húztam mikre elmosolyogta magát.
Elmentünk hármasba az ebédlőbe nem bántam és Shon se bánta, hogy Jessika is velünk van.
Később vége lett a sulinak. Hála a jó égnek hétvége volt. Külön autóval voltunk, mert Shon előbb hazament.
Pár órára rá négyesbe ültünk a konyhánkba, mert bemutattam Shont apáéknak.
Kedvesek voltak meg megértőek.
Meguntuk és elmentünk sétálni.
- Mivan cica, olyan csendben vagy, mi a baj?
- Semmi csak gondolkodom.
- Min?
- Mit csináljak holnap, mert nincs tervem.
- Gyere, hozzám én örülnék amugyis apáék nem lesznek otthon, tesóim meg a haverjaiknál lesznek.
- Jesszus atya úr isten ők sosincsenek otthon, de nem is baj.
- Oké akkor majd hozzád megyek.
Mentünk és mentünk. Elmentünk a parkig ott leütünk a fűre és elfeküdtünk.
Shon elkezdett csinálni, nagyon csikis vagyok ezt nem mondtam neki. A hosszú forró csókkal fejeztük be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése