Magyarországon

Szó nélkül feláltam és mentem a dolgomra.

Nem igazán voltak vendégek. Mind lent voltak a strandrészen. Mikor a főnök elment a srác azonnal odajött hozzám.
- Azt nem is mondtam, a főnököd az apám. ☺
- Rájöttem, miért nem mondtad elöbb? És amúgy is hogy hívnak? Még a neved se tudom.
- Szivi, nyugi van. Bencének hívnak.
- Ne szivizz nem ismerjük egymást.
- Jolvan, téged hogy hívnak?
- Emilynek.
- Nem magyar vagy?
- Félig az vagyok, félig amerikai.
Beszélgettük mikor Bence egyre közelebb jött és szinte már rajtam feküdt. Elkezdett simogatni. Távolodtam tőle de ő csak jött egyre közelebb.
- Van barátod? - kérdezte.
- Van, száj le rólam.
- Na és hogy hívják?
- Harry Styles- nek. Hagy békén mert szólok a főnöknek.
- Az a nyomi? Jéééé. Szoljál nyugottan, nem fogja érdekelni. - mondta miközben már lejjeb járt a keze.
- Haggyál. Kinek képzeled magad? Hagyál békén.
Nem halgatott a szép szóra mert midig fogdosott. Elkeztem kiabálni és hála istennek jött a főnök.
- Mi folyik itt?! Bence mit művelsz?! Ne zaklasd a munkásaimat.
- Jól van, mentem. Csáó.
Idők múlva megtelt a reggeliző. Sorba hoztam a konyhára a rendeléseket.
Délután 4 órakor végeztem. Hazamentem és már megint Bence volt a buszmegállóba.
Amint megláttam sarkon fordultam és mentem a vasutállomás felé. Szerencsére nem vett észre.
A 16 óra 12 perces vonatot elértem és azzal hazamentem.