Az ítélet napja

Sziasztok!
Nagyon jol esik hogy olvassátok. ( Ha olvassátok)
Visszajelzést hagyatok léci.





A temetés után 3 hónappal.

- Nem hiszem el Harry. Miért csinálod? Miért ebböl a kibaszott ujságbol kell megtudnom hogy megcsaltál?
- Nem csaltalak meg. Szeretlek.
- Nagyon. Tudom hogy ittál de akkor is és én meg itthon voltam egyedül pont a szülinapomon,  nekem ez igy nem megy hagyuk ezt a kapcsolatot.
- Ne csináld, beszéljük meg.
- Éntöllem, de nem változtatok a kijelentésemen.
- Értem. De télleg szeretlek.
- Ha még egyszer belehazudsz a képembe akkor pofáncsaplak.
- De ez az igazság.
- Jó, hagyuk nem akarok erröl beszélni menny ahoz a ....... hoz akivel megcsaltál.
- NEM, szeretlek baszki.
- Ne haragudj, nem érdekel.
- Barátok azért maradunk?
- Persze, de most megyek dolgozni.
- Új munkahelyed van?
- Igen, az állatkertben.
- Elvigyelek?
- Nem kell máshová is el megyek majd.
Lementem a nappaliba és kiabálásra lettem figyelmes.
Jessika és Louis voltak.
- Haggy békén. Fogd fel nem érdekel mit mondasz. - kiabálta Jessika.
Harry mögémlopózott ls megszólalt.
- Ezek meg min veszekednek?
- Nem tom, Jesst még nem láttam ilyennek.
Egyszercsak kicsapódott az ajtó és Louis rontott ki rajta.
- Harry,gyere velem létszives.
- Hova?
- Nem tudom messzire ettől a nőtöl.
Miközben beszéltek én lesurantam a konyhába és csináltam magamnak kaját.
Tíz perc mulva el is indultam.
Geryvel találkoztam munka elött mert felhivott hogy megvan ki robbantotta fel a bódét.
Kicsit vártam rá de megérkezett.
- Gyere szálj be. - szólt ki a kocsibol.
Beszáltam az anyósülésre és bekötöttem magam.
- Szia. Elmondod mert sietek a munkámba.
- Nem tudom elmondani látnod kell.
- Jó, siessünk lécci.
Úgy negyed óra múlva az örsön is voltunk. Gery feljött velem és ott is maradt.
Mikor kinyitottam az ajtót döbbenten áltam meg az ajtóban és aztán megindultam előre és egy jó nagy pofont lekevertem anyámank mert ő volt. Szerencséjére a következőt nem tudtam adni mert Gery vissza fogott.
- Nyugi, a végén még téged is lecsuknak.
- Engedj el.
Elengedett én meg leültem és elkeztem kiabálni.
- MIÉRT? MIÉRT ÖLÖD MEG A CSALÁDOM/ CSALÁDODAT?! MIT ÁRTOTTAK NEKED? MI?!
- Azért hogy te se legyél boldog. Apádat azért mert megcsalt, a drágalátos férjed meg utban volt tudott a kis tervemrröl. A gyerekeid meg azért hogy te is érezd amit én.
- NEM ÁRTOTT NEKED EGYIK SEM. A KICSIK ALLIG ÉLTEK. TE NEM VAGY AZ ANYÁM TE SOHA NEM SOHA. - kiabáltam és sirva kiszaladtam.
Gery kijött utánam és intett az egyik őrnek hogy elvihetik.
Sirva roskadtam neki a falnak.
- Kelj fel, ne lássa hogy így összeroskadtál. Nem érdemli meg, légy erős. - próbált nyugtatni.
Nem válaszoltam csak feláltam és elindultam.
Geryt megvártam a recepciónál mert mondta hogy három hétig nem jön dolgozni.
Beszáltunk a kocsiba és elindultunk.
- Vigyél amunkahelyemre léci.
- Nem igy nem mész dolgozni.
- De megyek, nehogymár az első nap ne mennyek.
- Elintéztem nem kell bemenned. Három hét mulva kezdesz.
- Hogy csináltad?
- Apám az állatkert igazgatója.


Bekanyarodtunk egy ismeretlen házhoz. Nem tudom hol voltunk de gyönyörű volt a ház.
- Nem hazavittelek nem baj? Itt lakom.
- Nem, nem baj. Gyönyörű.
Segitett bemenni.
Leültem a kanapéra és vártam.