A múlt, a jelen és a jövő.

Harry az akciója után filmeztünk valamilyen Delfines filmet.

Jó volt de nem nagy szám.

Este Harryvel aludtam. Igaz ficánkolt kicsit de jol aludtam.

Unalmas hétfő reggel 6:00-kor keltem fel. Gondolkodni keztem miközben Harry arcát nézem.

Öt éve találkoztam Shonnal.

Shon alig nevetett, folyamatosan a telefonján csüngött és sms-eket írt, mint később kiderült, a haverjának irt.

Telefonszámot cseréltünk, de hónapokig semmi hír nem volt felőle. Aztán elhívott vacsorázni. 

Évek mulva  pedig már kettesbe mentünk nyaralni. 

A   család  hamar elfogadott, az első perctől kezdve családtagnak éreztem magam. 

Bár tudom, hogy Harryt sohasem fogom úgy szeretni, mintShont, de egy dologban biztos vagyok. Kitartok mellette a végsőkig, ahogy ő is mellettem. - mosolyogva néztem rá, világosbarna tincseit kisöpörtem arcából, majd óvatos csókot nyomtam ajkaira.

Mindenki tudja, hogy Shon volt az igazi szerelmem, de ez nem akadály. SzeretemHarryt, nagyon odaadó és szerethető pasi. Imádja a  fiam és ő volt az, aki miatt felálltam a padlóról és már nem éreztem egyedül magam.

Túl kell lépnem rajta és elfogadni, hogy már nincs többé.

Itt van nekem Harry és a többi fiú, ja meg Jessika is.

Akkor jutott az eszembe hogy kéne dolgozni menni. Nem szerettem ezt a munkát olyan unalmas volt de kénytelen voltam bemenni. 

- Szia nyuszi. Jó reggelt. - üdvözöltem mikor felkelt és egy cuppanós csókot nyomtam a szájára.

- Jó reggelt, hogy aludtál?

- Jól.

Elmentem a fürdőszobába,hogy lezuhanyozzak. 

Harry lement a nappaliba.

Mikor készenvoltam a fürdéssel lementem a nappaliba.

Csengettek. 

- Kinyitom. - mondtam halkan de ugy hogy halják.

Egy srác ált az ajtóba.

- Helló, te vagy Emily Meyer?

- Helló, igen. Te ki vagy?

- A rendörkapitányságrol vagyok, rossz hírt kell közöljek. A fia meg az édesapja életét vesztette egy robbanásba.

- Úr Isten. - próbáltam mondani.

- H, hogy történt, és hol?

- Lenn a parton, az egyik bódé felrobbant és ők is ott voltak. Részvétem.

Két percig csak áltam megsemmisülten. Hogy történhet ez velem? Mindenkit elveszitek akit szeretek.

- Köszönöm hogy szólt.

- Ez csak természetes majd jelentkezem ha többet tudok meg. Most megyek mert várnak. Helló.

- Megköszönném. Rendben. Helló.

Lassan majdnem összeestem de bementem a nappaliba.

- Mi történt? - futott oda hozzám Niall.

- R, R, Roy meg az apám. Meghalt.

-  Neeeee, részvétem.

- Köszi. - mondtam és a nyakábaborultam és elkeztem sírni.

Napokig a szobámba kuksoltam, enni se mentem le, Harry hozott fel mindig ételt.

A sokadik nap után betelefonáltam a munkahelyemre hogy felmondjak.

A főnököm el is fogadta és az utolsó fizetésem megis kaptam.

Július 15. én volt a temetés. Royt az apja meg a húga mellé temették. Apámat meg a melletük lévő helyre. Harry végig ott volt velem. A temetésre sokan el jöttek, de csak azért mert a fiuk is itt voltak, nem is érdekelt csak legyek túl rajta.

A hazauton csendben voltam, Harryvel nem beszélgettem.

Mikor hazaértünk felmentem a szobába és elaludtam.