Allig vártam hogy vége legyen a napnak, végre vége lett, haza mentem.
Apa még nem volt otthon így készülődtem.
Pontban kettőkor csengettek, gyorsan kirohantam, és beengettem Shont
Másnap nagyon gyorsan felkeltem mert már izgultam hogy jön e suliba, és végre megtudhatom -e a nevét.
Hát jol gondoltam amint beértem a suliba megakadt a szemem rajta, olyan jol nézett ki.
Hirtelen sikitásra lettem figyelmes!
- Emily vigyázz, menny arréb!- kiabálták sokan.
Arra néztem és elakadt a szavam egy autó jött velem szembe nagy sebességel, probáltam félreugrai de nem nagy sikerrel, egy kéz ragadott meg hirtelen nem tudtam hogy ki az de megmentette az életemet. Hogy lehetek enyire béna hogy már az első héten kórházba kerülhetek? Még szerencse hogy apa szabadnapos és nem ő jön.
A többiek megdöbbenve áltak ott hogy igazábol mi is történt.
Öt percre rá már kint is voltak a mentősök, aki megmentette az életemet az nem más mint Ő volt, sajna a nevét még nem tudtam.
- Jól vagy? – kérdezte aggódva. Egyébként Shon vagyok.
- Igen csak a fejem fáj, köszi Shon, én Emily vagyok.
- Igazán nincs mit. J
A mentősök már elvitték azt a gyereket, aki majdnem elütött, kiderült, hogy Edynek hívják ő nem nézett ki valami jól.
Nem törődtem a fejfájásommal inkább Shont néztem olyan gyönyörű arca volt.
Bevittek engem is nagy pechemre apa nem volt benn akkor valaki mást kaptam.
DR. Steel volt akkor szabad ő is megfelelt erre csak ne apa.
- Fáj a feje MISS Meyer?
- Most nem annyira mint akkor.
- Szerencse hogy félrerántottak.
Nem mondott a Doktor semmi rosszat úgy hogy el is mehettem.
Amint kiléptem a kórházból apa várt a kocsinál.
- Jól vagy Em.?
- Igen apa csak mennyünk már haza nem akarok itt lenni örök időkig.
- Rendben mennyünk van, valami terved mit akarsz csinálni, vagy csak haza akarsz meni pihenni? – kérdezte.
- Dehogy akarok pihenni mennyünk étterembe éhes, vagyok. – mondtam
- Például mehetnénk oda ahová tegnap az jó hely volt- ajánlottam fel.
- Oké- sóhajtott fel
Beértünk az étterembe és rendeltünk, ugyanazt ettük mint tegnap másra nem volt kedvem.
- Elég lesz? – kérdezte apa.
- Igen, köszi – mondtam.
Végeztünk és haza mentünk.
Apa szemszöge:
Szerintem nincs jól nagyon beverhette a fejét.
Néztem Emylit. Felment a szobájába és utána elment fürdeni. Hát igen az én lányom.
Kicsit később leültem foci meccset nézni, amikor már majdnem vége volt akkor jött ki Em. a fürdőböl, lekiabált az emeletről.:
- Jó éjt apa.
- Jó éjt reggel kelcselek?
- Nem kell köszi J
Nyújtózkodott és ásított közben.
Én szemszögöm
Apa nagyon igyekezett tegnap, örültem is neki. Amikro felkeltem apa már nem volt othon, ránéztem az órára még volt ugy háromnegyed órám indulásig addig fel kellett öltöznöm, fogat mosnom, mosakodnom, reggeliznem ugy naggyábol sikerült is.
Elindultam suliba és mikor beértem Shon várt rám.
- Helloka! Egy kicsit mintha rosszul néznél ki- mosolygott rám.
- Szia! Jaj de vicces nem téged akartak elütni amugy köszi mégegyszer rendes volt tőled.
- Igazán ninsc mit J
- Szóval, Emily – mondta Shon, de nem nézett rám elnézett a vállam felett-, jól vagy?
- Hát… Nem is tudom nagyábol, már nem fáj annyira a fejem.
- Na az ugy jo, mi lesz az első órád?-kérdezte
- Biológia.
- Nekem is gyere velem úgy is egy asztalnál ülünk, nem?
- De igen, mennyünk.
Beértünk biológiára mindenki minket bámult hiszen Shon nem igazán barátkozik senkivel.
Egymásra néztünk mikor leültünk.
Megjött a tanár is ma kisérleteztünk nem volt nehéz, szerettem a kisérleteket.
Három feladatot kaptunk húsz perc alatt késsz is voltunk.
Letettem az utolsó anyagot és csendben voltunk.
- Van egy ötletem – jelentette ki hirtelen.
- Mi? – kíváncsiskodtam
- Délután mit csinálsz?
- Semmit. Miért?
- Elmehetnénk valahová és elmonthatnád mi van veled mostanába, utána meg fordítva.
- Ez most randi akar lenni? J
- Őszintén? Igen.
- Nállam találkozunk- mondtam
- Rendben- felelte. De hány órakkor?
- Kettőkor?
- Az pont jó.
Kicsengettek, felém fordult.
- Na sok sikert a többi órához, majd eléd megyek. Szia J
És puszit nyomott az arcomra. Elpirultam.
Allig vártam hogy vége legyen a napnak, végre vége lett, haza mentem.
Apa még nem volt othon igy készülődtem.
Pontban kettőkor csengettek, gyorsan kirohantam, és beengettem Shont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése