Végre otthon..

Jól sikerült az első bemutatkozásom. Ha minden igaz Mike lett az első barátom a suliba.

Következő órám angol  volt és nagy megkönnyebbülésemre Mike-nak is.

Mike mellém ült miközben az egyik gyereket nézte gyilkos szemekkel mintha azt akarta volna beleüvölteni a képébe, hogy ~NE BÁMULD, Ő AZ ENYÉM~. 

Vége lett az órának, elmentünk ebédelni.

Mike oda ráncigált az ő asztalukhoz és bemutatta a barátait.

- Ő Bella, Jessika, John, Maya és Erick.- sorolta fel a neveiket.

- Srácok ez itt Emily.

- Hello- köszöntem.

- Szia. – köszöntek unott hangon.

És akkor láttam meg őt! Ott ugrált, mint egy zöld varangyos béka. De nem annál jobban nézett ki.

Négyen voltak kettő srác és kettő lány.

Nem értettem miért ülnek olyan messze a többiektől.

Mike épp beszélgetett a barátaival így ezért nem figyelt, ezért gyorsan de észrevétlenül elosontam.

Biológia órám volt utolsónak értem be a terembe, de hála istennek nem a tanár előtt.

Bejött a tanár aláírattam vele a papírt és leültetett arra az egy szabad helyre ahol nem ült más  mint Ő az a titokzatos fiú.

Leültem mellé nem szólaltam meg csak elővettem a könyveimet.

Nagyon untam ezt az órát igaz nem is tudtam semmit, de majdnem elaludtam.

Végre kicsengettek. A mellettem ülő fiú hirtelen felugrott és elrohant.

Ma csak ez a három órám volt így mára végeztem.

Mentem egyenesen az irodába leadni a papírt.

Mikor beértem csak a hölgy volt benn igy gyorsan végeztem.

Kifelé mentem, már amikor rohant felém Mike.

Az ebédlős kivonulásom óta nem láttam.

- Szia, Mike! – üdvözöltem

- Szia, Emily! – eltűntél az ebédlőből.

- Ja, igen siettem biológiára, mert nem tudtam merre kellett menni.

- Értem, figyi ma ráérsz?

- Nem igazán, kell főzzek otthon, mert apám nem igazán tud és hát tudod ha már itt maradhattam sokáig, segítek neki, ugye megértesz?

- Persze de majd eljöhetnél velünk egyszer Hopewellbe.

- Hopewellbe?  – döbbentem meg. Hát majd még meggondolom.

- Oksi na, szia-, köszönt el.

- Szia

Öt percen belül otthon is voltam.

Elmosogattam, eltörölgettem, feltakarítottam, főztem apunak és elmentem tv-t nézni.

Apa későn jött nem is tudom mikor, mert már aludtam.

Olyan volt mintha csak 5 percet aludtam volna, de volt az 6 óra is. Kikászálódtam az ágyból elmentem letusolni, fogat mosni és reggelizni.

Amikor elkészültem apa mászott ki az ágyból, mert épp felébredt.

- Szia, Em. (így szokott hívni), jó reggelt. – közben jó nagyokat ásítozott.

- Jó reggelt, ma nem mész dolgozni?

- Ma nem ma szabit vettem ki elvihetlek suliba, ha gondolod, mert úgy is le kell ugranom a szomszéd városba, boltba, mert itt nem lehet kapni semmit.

- Oksi benne vagyok, elvihetsz.

Szeretek apával menni, mert jó kocsija van és mindenki figyel akkor, mert megjött a város dokija.