-->

2014. július 10., csütörtök

Shon és Shara egy nap nem jönnek haza

Roy már fél éve oviba jár.
Sarah még csak másfél éves. Gyorsan tellik az idő.
Egy nap Shon elment az apjához. Sharat is magával vitte. Nem örültem de jó mennyenek.
Addig Roy- al játzottam.
Úgy 5 óra mulva csörgött a telefonom.
Apa hivott.
- Szia, el kell jönnöd.
- Szia, miért mi a baj?
- Gyere inkább, ha lehet Royt ne hozd.
- Nem tudom kire hagyni, elviszem és Jessika vigyáz rá.
- Jó, de siess.
Úgy 1 óra mulva ott voltam.
- Szia.
-Szia, siessünk be a korházba.- mondta nagyon idegesen.
Benn voltunk. Apa nem mondott semmit csak bevezetett egy korterembe ahol két személy feküdt. De nem úgy ahogy a rendes betegeknek kéne hanem hullazsákba.
- Készüj fel a látványra, vagy mondjam el elöbb.
- Mond el, mert látom nagyon ideges vagy.
- Ma volt egy baleset, karambol. Ketten meghaltak. Shon és Shara.- mondta és sírva fakadt.
Nem hittem el. Shon nem halhatott meg, a kislányom se nem nem lehet.
De igaz volt. Nem tudom. Sirva roskadtam le a székre.
Apa felajánlotta hogy megmutatja. Egy utolsó pillantást még vettem rá.

Két hét mulva
Megvolt a temetés. Apja lánya mellé lett temetve.
Roy nagyon de nagyon szomorú volt. Nem láthatja tovább apukáját.Niall is ott volt, kedves volt mint mindig.
Hazavitt minket. Roy a kocsiba elaludt. Apátol elbucsuztunk és mentünk Miamiba.
- Részvétem. -mondta halkan
- Köszi.Tudom kicsit hülye időben kérdezem meg meg nem is alaklmas, de nem akarsz feljönni?
- Persze, ha gondolod


Két hónap mulva
Kisért a múlt.Shon és a kislányom halála óta most érzem ugy igazán hogy fel tudom dolgozni a történteket. Talán azért mert Niall itt van velem? Figyel rán? Velem van ha szarul vagyok?
Aztán rájöttem. Szeretem Nialt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése