Köszönöm hogy olvassátok :)
Ma kicsit pihiztem, Jessika is átjött. Kaptam új állást, nem akármilyet, hanem olyat el se akartam hinni. Ugye én olyasmi titkárnő vagyok. Épp Miamiba, de nem lényeg. Az a cég ahol vagyok, jól fizet.
Egyik napom.
- Jó napot, Niall Horen vagyok, Ross Stewarthoz jöttem.
- Jó napot. – néztem fel. Igen a második emeleten tartózkodik most épp nem ér rá, de itt várjon, felhívom.
- Rendben, köszönöm.
Valami 8 szór búgott ki a telefon és a 9. re felvette.
- Ross, itt Emily. Niall Horen van, itt téged keres.
- Francba, lerázhatatlan az a kölyök. Küld fel.
- Máris megy.
Odafordultam Niall hoz és mondtam neki.
- Na, második emelet 6. ajtó balról.
- Köszi.
El se hittem, a kedvenc bandámból itt ált közvetlen előttem Niall. Hú fel kellet hívnom Jessikát. Amíg meg nem ismertem Shont addig Niall- ról álmodoztam, de most nem igazán érdekelt. Amúgy is van egy gyönyörű 2 és fél éves fiam meg egy szívdöglesztő férjem.
Nekem is elment az eszem ma. Egész nap Jessikával beszéltem telefonon.
Három óra múlva végre otthon voltam.
- Hello. – kiabáltam be a házba. Nem kaptam választ ezért felmentem a szobába. Nem voltak ott. Roy se volt a szobájába. Megnéztem a fürdőt és egy nagy kő esett le a szívemről. Mind a ketten benn voltak. Shon játszott a kicsivel. Roy nagyon örült. Már sok mindent mondott. Például: Ki tudja mondani, hogy anya, apa, hol, kérek, most, szép, igen, nem, de, meg ilyen mondatokat, szavakat. Nem zavartam meg őket, szép csendben a falhoz dőltem és néztem őket. Egyszer csak Roy kiabálta magát.
- ANYAAA. – és vidáman futott hozzám. Ia, ia. – mondta a szia helyett.
Kapott egy nagy cuppanós puszit és elcammogott a törpe lábaival.
Kis aranyos.
- Szia, kicsim. – jött oda Shon.
- Szia, babybogyó. – mosolyodtam el, és megcsókoltuk egymást.
- Beszélnünk kell.
- Na, mond, mi a baj?
- Anyád a baj, ma megjelent azzal a céllal, hogy látni akarja az unokáját.
- Ugye nem engedted be?!
- Nem, mondtam neki nem vagy itthon nem tárgyalok vele, azt mondta majd visszajön.
- El kell költöznünk.
- Hová?
- Hol dolgozol? Miamiba?
- Igen.
- Jó, én is ott, akkor odaköltözünk.
- Nekem mindegy úgyis már kicsi nekem a ház.
- Remek akkor nézek neten lakást.
- Nem kell, van nekem ott egy. Amikor nem jöttem haza egy hónapig, akkor vettem egyet, jó nagy kert is van hozzá meg medence.
- Jó az. Már csak a költöztetők kellenek.
Aznap már pakoltunk.
Csengettek. Kinéztem az ablakon, naná hogy az anyám volt.
- Fogd, a gyereket menny ki vele hátul nem akarom hogy hozzányúljon.
- Rendben, gyere, Roy ki megyünk egy kicsit.
- Oké, úgyis játcani akajtam.
Kimentem.
- Szia, kislányom.
- Szerbusz, mit akarsz itt?
- Az unokámért jöttem.
- Hogy MI??!
- Elviszem őt magammal, sokkal jobb helye lesz.
- Na, azt már nem amugyis mit keresel itt? Shon hívd a rendőrséget.
- Hívom. – jött a válasz.
Fél óra múlva kinn is voltak el is vitték.
Nem baj azért is költözünk.
Miami nagyon tetszett Roynak. Ide iradtam be az oviba is.
Egy év múlva.
Már a második gyerekkel voltam terhes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése