- Louis azt mondta ide költözhetek hozzátok.
- De jóóóóóóóóóóó. - ujjongtam.
Hazafelé mentünk mikor valami megragatta a karomat és elrántott mellőlük. Nem vették észre. Nagyon megilyedtem de nem tudom miért mert csak Zayn volt az.
- Maradj csendbe és gyere, mutatok valamit. - suttogta.
- Rendben.
Elmentünk valami sikátor mellet de még mindig nem értünk oda. Végül megált egy lepukkadt ház mellet.
Egy kisfiu és egy idős bácsi játszott kinn a kertbe.
A kisfiura ráismertem az én Royom volt. Az öregember viszont nem apám és nem is Josh.
- Nem Roy az? - kérdezte
- De, de felhimom apám nehogy összetévesszem.
*telefonba*
Ötödszörre csöngött ki mire felvette.
- Apa, Roy veled van?
- Nem, ma dolgozom. Az egyik munkatársam figyel rá itt a recepcionál.
- Menny le és nézd meg.
Két perc mulva.
- Egyik sincs itt.
- Minek nem veled van???!
- Mert a műtétre nem hozhattam be.
- Itt van Miamiba egy öreg emberrel, egy lepukkant házban.
- Nem öregembernek adtam.
- Visszahivlak. - mondom és kinyomom.
- Bemegyek.- határozo el, de Zayn visszatart.
- Ne menny. Még a végén kihivja a rendőrséget.
- Nem érdekel az az én fiam!- kiabáltam el magam
*benn a házban*
- Jó napot. Ne haragudjon a zavarásért de.
- Anyaaaaaaaaaaaa. - rohant oda hozzám Roy.
- Szóval a maga fia, legközelebb ne haggya elmenni.
-Nem hagytam ma az öregapjánál kéne hogy legyen.
-Értem.
- Köszönöm hogy vigyázott rá.
- Nincs mit.
- Viszlát és mégegyszer köszönöm.
- Viszlát többet ne legyen ilyen.
*Otthon*
- Mars fel a szobádba, felhivom a papát.
-Jó.
- Szia apa, meg van a gyerek.
- Jó, ne haragudj.
- Nem haragszom de többet nem megy hozzád, ha látni akarod eljössz ide.
- Rendben.
- Haveeej. - kiabálta el magát Roy fülig érő szájjal.
- Jaaaj meg akartam ilyeszteni anyádat.
- Ha, ha, ha. Nem jött be Harry.
- Majd legközelebb. - mondta és felemelte Royt és a nyakába rakta.
*Harry szemszöge*
Gyönyörű ilyen mosolygósan Emily. Nem is tudom eddig miért nem vettem észre.
- Gyönyörű vagy. - mondta mikor lerakta Royt ésmegvárta hogy elmennyen.
- Köszi.
- Mondanom kell neked valamit.
- Nem kell semmit, mindent hallotam.
- Szóval tudod hogy szeretlek? Az első pillanatra beléd estem mikor Niall bemutatott téged.
- Hallotam mikor kinn beszélgettetek.
- Skacok! Gyertek enni. - kiabálja el magát Jessika.
- Kaja, kaja, kaja.- ugrál le a lépcsőn Roy.
- Törpeeeee, te is hazaértél. - örül Jessika Roy látványára.
- Igen. Látom te is itt vagy, de minek.
Ez kemény volt, nem is gondoltam hogy 4 évesen már ekkora a szája. Bocsánatkérően néztem Jessikára de ő csak nevetett.
Lent a konyhába hatalmas volt a hangzavar. Harry megint mellém ült. Egyrészt örültem neki másrészt nem mert nem Roy mellet öltem. Jessika a szokás szerint nem főzött mást mint a kedvencement rakott spenótót.
Mindenki nagyon sokat evett.
A mosogatás rám maradt. Harry maradt segiteni.
*másnap*
Nem tudom hogy de Harry kejtett fel. Ágyba hozta a reggelit.
- Jó reggelt álomszuszék, elkésel a munkábol nem gondolod?
-MI? - ugrottam fel.
Harry csak nevetett.
- Ne aggódj csak vicceltem, gyere enni.
- Roy felkelt?
- Már két órája boldogit minket odalenn, most megnyugodott tv- t néz.
- Akkor jó.
Harry lerakta a kaját és leült az ágy szélére.
- Mindjárt jövök. Lefürdök.- mondtam.
- Megvárlak. - mondta kaján vigyorral a képén.
Nagyon jól esett a fürdés, felfrissültem. Gyorsan felöltöztem egy ujjatlan pólóba és egy rövidnadrágba bújtam.
Mikor kijöttem a fürdőböl Harry nagy vigyorral nézett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése