Első utam

Reggel van, New York utcáin alig-alig volt egy két ember. Öt óra volt, én is csak azért voltam kint mert pakoltam, édesapámhoz indulok.
Azon a napon anyám vitt ki a reptérre. Aznap mindössze 15°C volt.  A kedvenc pólóm volt rajtam, akkor kaptam anyámtól mikor megismerkedett a mostani férjével.  Mikor odaértünk a reptérre anyám egy darabig elkíért, elbúcsúztunk egymástól nem ejtetem könnyet, hiszen csak nyárra mentem apámhoz.  Apám valami kisvárosba lakott, orvos volt. Nem szerettem ezt a kisvárost, de ha nyugalmat akartam magamnak, akkor eljöttem. Durán másfél óra repülőút után végre megérkeztem 

Richmond-ba.  Apám már várt a reptéren. Tulajdonképpen nagyon klasszul viselkedett. Úgy tűnt, őszintén örül annak hogy itt vagyok és sokkal több időt leszek vele. De azért mégis furcsa lesz.

- Jó hogy itt vagy Emily - mondta mosolyogva, miközben elvette a cuccomat és berakta a kocsiba.  Nem sokat változtál annak ellenére, hogy nagyon régen találkoztunk.
- Hogy van anyád?

 - Anyu jól van, üdvözöl. Örülök, hogy végre megjöttem otthon megint esőre állt az idő.

- Na gyere mennyünk.

Fél óra múlva már otthon is voltunk. Ugyanaz volt a szobám mit régen, amikor itt voltam utoljára, csak annyi változott, hogy ki lett festve és lett egy laptop a szobámba rakva, egész csinos kis szoba lett. Lepakoltam a cuccaimat, mindent a helyére. 

- Gyere Emily kész a kaja – kiabált fel apa az emeletre.

- Azonnal jövök! Már itt is vagyok. Vááá de jól néz, ki éhen halok.

- Na, annak örülök, hogy tetszik. Remélem finom is lesz - mondta elpirulva.

Fél óra múlva el is fogyott nagyon finom volt.

- Finom volt, köszi. Add, a tányérod elmosom.

Apa csak nézett, hogy mosogatok nem mondott semmit.

- Na, jó éjt. – mondtam.

- Jó éjt.

Puszit nyomott az arcomra, mint régen.